Zanshin, mint a tökéletes befejezés
A karatéban van egy kifejezés, amit a mesterek szeretnek használni, de elméleti síkon már kellett vele találkoznunk. Akkor is, ha nem tudjuk, hogy van rá egy kifejezés. Ezt akkor érezzük, mikor teljesen elmerülünk a karate gyakorlásában, csak és kizárólag a feladattal foglalkozunk, azaz a jelenben vagyunk, a MOST-ban vagyunk. Ahogy végezzük a gyakorlatot, ebben az esetben akár a kata gyakorlását, amikor befejezzük, kell ebbe az állapotba kerülni. Ekkor az észlelés, érzékelés egy olyan tudatállapotába kerülünk, amikor épp befejeztük a gyakorlatot, és akár abban a pillanatban képesek vagyunk egy új gyakorlat elkezdésére. A gyakorlatot cselekvésnek is hívhatjuk. A tudatos, éber állapot csak akkor érhető el, ha nem a madárcsicsergésre, felhőkre, problémákra gondolunk a gyakorlás/cselekvés során, hanem csak és kizárólag arra, amit csinálunk. Minél fiatalabb az ember annál nehezebb ebben az állapotban lenni, de nem lehetetlen. Sőt egy idő után észrevétlenül kerülünk ebbe az állapotba. Amíg mással foglalkozunk, pl. mit szól a sensei, shihan - karate edzésen, addig ez az állapot nem érhető el. Csak akkor, amikor tudjuk, érezzük, hogy csak a feladat volt abban a pillanatban jelen, SEMMI MÁS.
Egyébként ez az állapot teljesen független is lehet a karate edzéstől. Bármilyen cselekvésre igaz lehet. A ZAN jelentése: elhagyni, hátrahagyni. A SHIN jelentése: lelkiállapot, stb. Tehát ebben az összetételben hátrahagyott lelkiállapot. Az a pillanat, amikor a cselekvés után elvágjuk az előző pillanat emlékeinek a fonalát, hogy tudatunk azonnal az éber figyelem (gondolatoktól mentes) állapotba kerüljön. A tudat olyan csendjét jelenti a cselekvés után, mely lehetőséget teremt az újabb reakciókra is egyben. Teljesen éber állapotot.
A zanshin elvesztése, azaz, amikor kizökkenünk a jelenből (pl. harc közben), annak a cselekvésnek a tökéletlensége lesz. Ha harcról beszélünk, a harc elvesztése következik be. Addig, amíg koncentráltan csak a kumitére figyelünk, minden rendben van. Mihelyt előtérbe kerülnek más gondolatok: "úristen, mekkora!", ""most mit csináljak?" a zanshin is eltűnik, és a vereség csak akkor elkerülhető, ha az ellenfél is kizökken, vagy sokkal alacsonyabb tudati szinten van.
Ne keverjük össze a zanshint! Van olyan állapot, mikor megfeszülve várjuk a következő pillanatot. A zanshin nem erőlteti rá magát a gyakorlóra, a cselekvésre! A zanshin állapotába tudatosan kerülünk azáltal, hogy éberré tesszük magunkat mind a belső, mind a külső történések felé. Nem csak az számít, hogy a külső világunkban mi történik, annak is tudatában kell legyünk, hogy a saját bensőnkben mi megy végbe. Hiszen az ugyanúgy befolyásolja a cselekvéseinket. Tiszta, éber nyugalom, mely lehetővé teszi a spontán, tökéletes alkalmazkodást. A türelmetlenség, a vágy, az akarat feszültsége nem lehet zanshin, mert az megzavarja ezt a békés tudatállapotot, amely olyan szellemi magatartást is jelent, amely nem ragaszkodik semmihez, de kitart és mindig körültekintő marad. A cselekvésre összpontosít, annak befejezett állapotában van a jövőre készen (nem a jövőn agyalva!), éber állapotban.
A zanshin tehát nem más, mint a tökéletes befejezése egy cselekedetnek, egy kegyelmi állapot, amelyben teljesen felkészültnek érezzük magunkat. A zanshin megtapasztalása, egy idő után a hétköznapi életünk részévé is válhat azáltal, hogy feladatainkat, cselekvéseinket el kezdjük magasabb tudati szinten végezni. Környezetünket érezni. Mikor elkalandozik a figyelmünk, egyértelműen a zanshin nincs jelen. A zanshin egy nagyon optimális állapot, mikor képesek vagyunk egyetemistaként csak az előadásra figyelni, miközben érzékeljük a környezetünket, mikor értekezleten nem csak ülünk, hanem éberen figyelünk, sőt aktívan részt veszünk, mikor elvégezzük a feladatunkat, mert tudjuk, hogy egy egész cég sorsa függ a mi jó, és tökéletes munkánktól. Ez elérhető! És kívánom mindenkinek, hogy legalább néha, de egyre gyakrabban tapasztalja meg! :)
