Fujiwara shihan 2018. május 18-19-20 között Szlovákiában fog szemináriumot tartani, melyen minden 5 kyu-val rendelkező karatéka jelenlétére számít Gila Pali shihan a Magyar Goshu-kan Karate-do Szövetség elnöke minden dojoból.
A II. félévi vizsgáit csak ott teheti le az, aki legalább 5 kyu-val rendelkezik, aki nem jön, az halaszt 1/2 évet.
Még nem kaptunk semmilyen pontos kiírást ezzel kapcsolatban, így sem a szállás, sem a szeminárium díját egyelőre nem tudjuk megmondani, de számítsatok egy ilyen jellegű kiadásra májusban, és így szervezzétek családi programjaitokat is.
A bejegyzés folyamatosan fog frissülni, ahogy információt kapunk.
Marcsi sensei amíg a versenyzők Szasza sempai-jal Levélen voltak Londonba repült egy kicsit tanulni a japán és magas rangú európai mestereitől.
Egyesületünk a következők szerint kapcsolódik a Japan Karate Federation-hoz:
Láthatjuk, hogy szervezetünk közvetlen kapcsolatot ápol a japán szervezettel, így teljesen normális, hogy a lehető legmagasabb szintű szemináriumokon tanuljon a vezetőnk. Az más más kérdés, hogy fejlődését mennyire támogatja a hazai sportélet. Ettől függetlenül, amikor csak tehetjük részt veszünk ilyen és ehhez hasonló szemináriumokon.
Viszontagságos úton jutottam ki. (Marcsi sensei.) Csütörtökön a leszálló köd miatt nem lehetett kimenni a reptérre, annyi baleset volt, így a 30 perces út 3 órásra sikeredett. Utána repülőjegy átírás, stb. De délután 17.00-kor már a szálláson voltam, igaz reggel 7.00-kor indultam.
A szeminárium a már megszokottak szerint zajlott. Stílusunkra jellemző kihon (bázis gyakorlatok), katák átvétele volt első sorban, egy kis ízelítőt adva a kumitéből (küzdelem). Az edzések 2 csoportban zajlottak, mert olyan sokan vettek részt Európából e neves eseményen. De igazából kijelenthetjük, hogy a világ sok tájáról. Csak néhány név: Vassie Naidoo Los Angelesből (USA), Paul Colemann Oxfrd (Anglia, Paul Penasse (Belgium), Fero Kretovic (Szlovákia) ... sorolhatnám. Általában csapattal érkeztek a mesterek. Mi ketten mentünk Magyarországról a magyar vezetővel, Gila Pál shihánnal.
Fujiwara shihan, Marcsi sensei
A szeminárium ismét sokat adott. Szükséges szakmailag továbbképezni magunkat, fejlődni, és mint mindig ezúttal is azt a bizonyos konfortzónát átlépni. Fujiwara shihan a Seiwakai International vezetője ismét bebizonyította, hogy szerves része a karaténak az erőnlét is, a technikák pontosítása, és az alázat a választott stílus iránt. Az a mérhetetlen tudás, amit próbál átadni, figyelemre méltó, nagyon örülök, hogy ilyenben van és remélem, még lesz is részem. Óriási élmény ilyen nagy tudású mestertől tanulni mindig. A karate összetett, sok év gyakorlása után is tanulásra éhesnek kell lenni, mert a megértett dolog még nem tudás, utána alázattal ismételve kell újra és újra csinálni, hogy egyszer csak készség legyen belőle. A tanulásnak soha nincs vége, mert mindig más megvilágításból is újra és újraértelmezi azt a tanuló. Rengeteget tanultam, és minden percét élveztem a kint tartózkodásomnak.
Szombaton közös vacsora szokott lenni, amit már nem szívesen hagynék ki. Egy asztalnál ültem az orosz vezetővel, Vasily Zyukalinnal és tanítványával a kassai szlovák karatékákkal, és az USÁ-ból érkező Mattel. 3 nyelv kavarodásával beszélgettünk. Angol volt a fő irány, de a szlovák Péter gyakorolta a magyar nyelvet, mivel felesége magyar. Tanítványa Dani, viszont szinte semmit nem tudott magyarul, de nagyon jól beszélt angolul. Úgyhogy nagy élmény volt ez a szombati vacsora is.
Lipinski shihan az európai főinstruktotor most vehette át a 8. dan diplomáját és egy gyönyörű szőttest kapott mesterétől Fujiwara shihantól. Érdekes volt látni, ahogy a két mester mennyire tiszteli egymást, ahogy a különböző országokból érkező mesterek mind felállva tapsolták meg és rótták le tiszteletüket Lipinski shihan előtt. Nem formalitás volt ez, hanem mélységes elismerés. Jó látni ilyesmit. Az együtt eltöltött idő igazi barátokká kovácsolta ezeket az embereket, akárhnnan is érkeztek, és én örülök, hogy ezt megtapasztalhattam. A szavak nem adják vissza azt, amit ott láttam, és éreztem. Ez az a giri, amit olyan nehezen értenek meg a tanítványok, de van és létezik, és örülök, hogy részese lehettem ennek.
A versenyszezon első versenye a KAKUSEI karatékák számára az LKSE karate kupa volt. A korai
indulást követően mindenki szerencsésen, időben megérkezett Levél-re, hogy megmutathassa
felkészültségét.
A verseny a kiírásnak megfelelően pontosan kezdődött, és a megnyitót követően már
indultak is a megmérettetések. 162 versenyző nagyjából 260 nevezéssel vett részt a versenyen.
Újvárosi Marcell kihon versenyszámban rögtön a megnyitó után kezdett. Kis bizonytalanságot
okozott, hogy a szokásos shiko dachi helyett, zenkutzu dachi-ban lépegetve kellett kihont bemutatni,
védéssel, támadással. Ennek ellenére Marcell az első akadályt 3:0 arányban győzve jutott a döntőbe.
Ott sajnos ellenfele bizonyult jobbnak, így az ezüstéremmel a nyakában várhatta a folytatást. A szivacs kumite küzdelmek során megfontoltan, nyugodtan küzdve 2:1 majd 2:0 eredménnyel
legyőzve ellenfeleit szerezte meg az aranyérmet.
Surányi Ákoskihon versenyszámban sajnos alulmaradt ellenfelével szemben így végül bronzéremmel gazdagodott. Kumite versenyszámban 1:0 győzelemmel jutott a döntőbe, ahol 1:4 es állásból az utolsó fél percben bravúrosan 5:4 re fordított, azonban sajnos az utolsó pillanatokban ellenfele egy 2 pontos találatot vitt be, így 5:6 eredménnyel zárult a mérkőzés. Ezzel egy ezüstérem került a nyakába.
Ákossal egy korosztályban Mohai Dominik egyenletes jó színvonalon teljesítve, mind katában, mind kumitében megszerezte csoportjában az aranyérmet.
Dolhai Andi sempai segítette a fiúkat, mivel velük párhuzamosan a másik tatamin Varga Dani küzdelmei kezdődtek.
Dani korosztályában 8 csoportban folytak a küzdelmek, így csaknem ¾ órát kellet várakoznia. 3:0-sás győzelemmel jutott a döntőbe ott azonban bár több mawasi geri csattant ellenfele oldalán a bírók
ellenfelé látták jobbnak. Dani így ezüstéremmel térhetett haza.
A haladó karatékákat Tóth Antal, és Bender Ádám képviselte. Ádám a kata versenyszámot egy szépen bemutatott seiyunchin katával kezdte, de ellenfelét jobbnak ítélték. Ádám így katában 3. helyezett lett.
A kumite versenyszámban nem volt csoportbontás, így Ádámnak a 4 közé jutásért is küzdenie kellett.
Bár ellenfele csúnya orr találata, majd azt követő szem ütése miatt Ádámot jónéhány percig ápolni
kellett, végül magabiztosan 4:0-ra legyőzte ellenfelét. A következő fordulóban azonban, az előző
mérkőzés sérülései hatására visszafogottabban küzdött, így sajnos ellenfele jutott a döntőbe, Ádám így kumite versenyszámban is 3. helyezett lett.
A csoport másik ágán azonban Tóth Anti 5:0 győzelemmel a döntőbe verekedte magát, ott kicsit
„kakaskodós” kezdést követően jó néhány fej ütést bevitt, de sajnos a bírók -nyilván a küzdelem
eldurvulásának megelőzésére- inkább intéssel, mint ponttal jutalmazták. Így Anti végül a második helyen végzett kumite versenyszámban.
Összességében 6 karatéka 10 versenyszámban indulva 3 arany 4 ezüst és 3 bronzéremmel zárta a végig korrekt bíráskodás mellett folyó, színvonalas, barátságos hangulatú versenyt.
7 versenyszámban volt a KAKUSEI döntős! :)
Köszönet Andi sempainak a tatamik melletti segítségért, Tóth Antinak és Bender Ádámnak pedig a
kisebben bemelegítésénél nyújtott segítségükért. 💖
Eredményeink:
Újvárosi Marcell - kihon II. hely, szivacs kumite I. hely
Futanet.hu - változtatás nélküli cikk - 2017.10.06
Néhány gondolat tőlünk:
Annyiszor hallunk annyi kifogást, hogy ha minddel törődnénk, sose lenne edzés, mert mindig van valamilyen indok, ami akkor és ott fontosabb. Zsiga bácsi megmutatta, hogy a mozgás = élet. És bármennyi idősen egészséges a mozgás!
Ahogy ő mondta, amikor nem volt ellenfele, az órával meccselt. Májusban ott volt és célba ért a Kékesen, és minden évben teljesítette a Félmaratonmániát. Baleset érte. 106 BSI-nevezésének és megtörhetetlen életkedvének emlékét őrizzük.
Zsiga János 1935-ben született. 2017. október 6-án reggel végzetes baleset érte. A következőkben lánya sorait idézzük: "Édesapám Zsiga János, a mai napig, 82 évesen is aktív futó, ma reggel futásból hazafelé tartva egy zebrán közúti gázolás áldozata lett. Nem ismerek tőle életvidámabb, egészségesebb örökifjút, akinek minden esélye meg lett volna, hogy valóra váltsa az álmát, hogy 100 évesen is fusson. Jó példát mutatott a fiataloknak is a mozgás iránti szeretetével, kitartásával. Azt hiszen nagy űr marad utána a magyar amatőr futósport életében. "
Zsiga Jánosra egy korábbi, a SPURI magazinban megjelent interjúval emlékezünk:
Csak negyvenéves kora után kezdett el futni, bár kisfiúként sokat sportolt - ám több mint 30 év munkaviszony a bányánál, ebből másfél évtized a föld alatt három műszakban - némi felmentést adhat a hosszabb kihagyásra. A tatabányai Zsiga János idén lép 76. életévébe, ám Ő aztán tényleg sokat letagadhatna a korából.
Újrakezdés
Gyerekként a labdajátékok mentek jól, kosárlabdáztam, fociztam, kézilabdáztam, középiskolás koromban még tornászversenyen is jól szerepeltem, és a futás sem állt távol tőlem, rövid távokon elég gyorsnak számítottam - mesél gyerekkoráról János, aki a kötelező katonai szolgálat után a tatabányai bányákhoz került. - Három műszakban dolgoztam tömegtermelő fronti munkahelyen, nagyon kemény volt! 33 évem volt a bányánál, ebből földalatti három műszak 17 év, a többi külszíni munkával telt. 1975 után elkezdtünk Ötvös Feri barátommal futni, mert akkor már nem fizikai munkát végeztem, hiányozni kezdett a mozgás. Futni úgy kezdtünk, hogy akkor indult a Tatai Tófutás. A legelsőn nem voltunk még ott, de a másodikra már készültünk, és bizony a 7 kilométeres tókört nem is tudtuk egyszerre lefutni, többször is meg kellett állnunk. A szerelésünk is kezdetleges volt, nekem volt egy Botas márkájú csehszlovák edzőcipőm, amit odaát is csak pult alatt lehetett beszerezni. Kezdetben az is öröm volt, ha nyertünk egy-egy pólót.
Versenyek itthon és külföldön
A mai választék mellett - legyen az futórendezvény vagy éppen felszerelés - elég nehéz elképzelni a hőskort, amikor is évente 3-4 tömegverseny volt összesen, ám már akkor egyre többen indultak ilyen rendezvényeken, köztük Zsiga János is. – Mindig nagyon vártuk, hogy jöjjön a Tatai Tófutás, ami minden május harmadik vasárnapján és szeptember harmadik vasárnapján rendeztek meg. Később belépett aztán a Tatai Minimaraton is 1983-tól, ami augusztus első szombatján volt. A tóparton edzettünk, egyre jobban ment a futás, nem volt gond a 7 kilométeres tókör később a 14 kilométeres Tatai Minimaraton sem, és 1987-ben elfutottunk Tatabánya testvérvárosába, Aalenbe. Az ottani futók is akkor alakultak futóklubbá, mikor a testvérvárosi megállapodást aláírták, és mi is akkortájt alapítottuk a Sprint Futóklubot. Stafétával elfutottak hozzánk, és amikor mi is viszonoztuk, Feri barátommal benne voltunk a váltóban. Nyolcan futottunk éjjel nappal, a teljes táv közel 900 kilométer volt. Úgy döntöttünk, hogy ha ez ment, próbálkozzunk a maratonnal is, az első 1991-ben teljesítettem az IBUSZ Maratonon. Amikor 1996-tól különvált félmaraton, vagyis Nike Félmaraton néven rendezik, akkortól egyet sem hagytam ki! A Bécs-Budapesten is mind a húsz alkalommal ott voltunk, és 16-szor voltunk a szenior csapattal dobogósok. Nagyon sok külföldi futáson is voltunk, Tata testvérvárosába, Gerlingenben is voltunk vagy tízszer. Nagyon sok versenyen álltunk rajthoz Ausztriában, benne voltunk az osztrák kupában, 24 város sorozatában 10 évig rendszeresen versenyeztem. Korosztályomban én is kétszeres osztrák bajnok lettem. A 24-ből 7-8-at kellett megcsinálni, és a záróversenyt, amikor értékeltek. Megnyerhettem volna többször is, csak volt, hogy kevesebb helyre sikerült eljutnom.
Nyugdíjas bajnok
Zsiga János 1990-ben korkedvezménnyel ment nyugdíjba 54 évesen, ám 33 év munkaviszonnyal a háta mögött! – Tulajdonképpen nyugdíjasként kezdtem el komolyabban futni, amivel télen sem állok le, hetente 3-4-szer mindig kimegyek edzeni. Nagyon korán kelek, ha kell lámpával, 14-15 kilométereket teljesítek. Hétvégente, napközben pedig 16-20 kilométereket futok. Az utolsó három évben nem futottam le a Budapest Maratont, csak a 30 kilométeres távját, hogy nehogy lesérüljek. 75 múltam, de még jól megy, 3 óra 2 perc alatt sikerült tavaly a 30 kilométer. Maratonon a 3:30 körüli időim voltak a legjobbak, félmaratonon 63 évesen még futottam 1:29:40-et is!
A hosszú menetek titka
- Még ennyi idősen is jól érzem magam, mindig a súlyomnál vagyok! Télen ezért is nem állok le, mert akkor meg jön a síelés, amit 45 évesen kezdtem el. Nyáron meg sokat futok és bringázok is a Balatonon, Lellén van egy társas nyaralónk. Soha nem volt komoly sérülésem, mindig körültekintően készülök, rendszeresen nyújtok, mindennap tornázom, reggel és este másfajta tornát. Amikortól jobban ment a futás, életmódot is váltottam, szakkönyveket bújtam, igyekeztem minél egészségesebben élni. Az étrendem nem merev, van úgy, hogy hetekig nem eszem húst, de időnként eszem csirkét, pulykát. Azt szoktam mondani, hogy a mértékletesség legalább olyan fontos, mint a körültekintő válogatás. Nem kell mindent megennünk, amit csak elénk tesznek! Szeretek elöl végezni, ha nincs korosztályos ellenfelem, akkor az órával "meccselek". 100 éves koromig szeretnék futni, lassan az időjavítás már nem realitás, bár még mindig résztávos edzéseket is csinálok, és például tavaly 30 kilométeren jobbat futottam, mint tavalyelőtt! Úgy látszik fejlődni még mindig lehet...
Immár hagyománnyá vált Kumite Kurzusunkat idén is megszerveztük szeptember végén. Úgy esett, hogy az utolsó nap már október elseje volt.
Ismét az OÁZIS Wellnes Park adott otthont a rendezvénynek, melyet ez úton is köszönünk. A 2 napos rendezvényen összesen 6 órát edzettünk és nevéből adódóan a kumite köré szerveződve.
A KAKUSEI összes karate edzője és segédedzője ott volt, hogy tanuljon, fejlődjön. Idén is volt gurulás, esés, lábsöprés, földre vitel. Minden, ami jól jöhet egy küzdelem során. Szombaton tradicionális karate elemek voltak (verseny és dojo kumite), vasárnap viszont már vendég előadók is voltak Pásztor Tamás sensei (Wado-ryu) és Ziegler Csaba shihan (aiki jutsu) személyében.
Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy vendégeink eljöttek, és egy igen színvonalas, jól felépített bemutatót kaptunk az általuk használt küzdelmi stílusból, melyet mi magunk is élvezettel tanultuk, és nem utolsó sorban hasznosítani is fogjuk. Csaba shihan nagy tudása lenyűgözött bennünket. És mint annyiszor ismét bebizonyosodott, hogy tanulni egymástól kitüntetés, és nagy-nagy öröm.
A kurzus egyik nem titkolt eleme, hogy a versenyzők, és karatékák egy rövidebb, de intenzív képzést kapjanak kumitéből, mivel már elkezdődtek az őszi versenyek. Ezt mindig a nyári alapozás előzi meg. Ki-ki hogy veszi ki a részét a munkából, olyan sikeres lesz a felkészültsége. Ha fejben ott vagy, és tudsz koncentrálni a versenyen, állóképességed kiváló és nem vagy beteg, már csak a technikai tudás választ szét benneteket. Ezen pedig a sok-sok ismételt technika segíthet, melyet csukott szemmel is meg kell csinálni, mondta ezt nekem korábban egyik mesterem. Azt hiszem igaza volt.
