A minap volt az övvizsga. Ennek kapcsán néhány gondolat jutott eszembe mesterünk Gila Pál tanácsai alapján.
Övvizsga kellős közepén mondta a következőket: "Ez nem csak nektek nehéz, nagyon sok felnőtt sem tudja megcsinálni." A mondat megütötte a fülemet. Igen, valóban így van.
A kérdés mindig az, hogy a karate gyakorlója felteszi-e a megfelelő kérdést? Mert ha nem, sosem érkezik meg a megfelelő válasz. Mi gyakorlatokon keresztül fejlesztjük az elménket, fizikai testünket, és szerencsés esetben lelkünket is.
A karate amúgy is a hármasság köré szerveződik, csak gondoljunk a kihon, kata, kumite hármasára. E hármas segít minket a fenti hármas, azaz a test, lélek, szellem megélésére. Pfú, ez má' nagyon ezoterikus, senseinek elment az esze. 😃 Nem, nem, lehet, hogy épp most jött meg. 😃
Aki úgy dönt, hogy éveket áldoz a karate gyakorlására, az éveket áldoz saját maga megismerésére is. Az ÚT hosszú, és nem mindig sikerekkel van kikövezve. Ahhoz, hogy elsajátíts egy mozdulatot figyelemre van szükség. Kettős figyelemre. Szükséges megfigyelni, hogy hogyan kell ezt csinálni, majd saját magadat kell kontroll alatt tartani, hogy képes legyél végrehajtani. Eddig ezt tesiórán is megteheted. A karaténak ez "csak" az első lépése. Az idők folyamán szép lassan befelé kell figyelni, hogy rájöjj, mi hogyan működik. A testeden belül is. Mi milyen folyamattal jár, melyik izmodat, hogyan szükséges megfeszíteni, hogy jól legyen végrehajtva a gyakorlat. Ehhez figyelmedet is irányítanod szükséges, hiszen másképp ez nem fog működni. Ingerült leszel, hogy ezt lehetetlen megcsinálni. A valóság azonban az, hogy feltedd a megfelelő kérdést, mi szükséges ahhoz, hogy képes legyek végrehajtani? És itt kezdődik a belső munka. Saját magunk felfedezése, miről, hogyan vélekedünk. Pl. a felnőttek gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, ezt csak fiatalon lehet megcsinálni. Általában ez nem igaz. Ezzel szemben majdnem mindig arról szól a dolog, hogy nincs kedvük/idejük/energiájuk az adott dologra, vagy azonnali eredményt akarnak. A gyerekek ezzel szemben nyitottak. Minél kisebbek, annál kevésbé vannak félrenevelve. 😃 Öröm velük beszélgetni, mert nekik még nincsenek elültetett paradigmáik. Nem gondolják túl a dolgokat. Mernek álmodni, és határozottan tudják kijelenteni, "én mozdonyvezető leszek". Imádom őket, mert nem is érdekli őket, hogy juthatnak oda, tudják, hogy megtehetik. Annyira jó lenne, ha ezt a felnőtteknél is megtapasztalhatnám. Bár sokszor tapasztalom a gyerekeknél is, hogy frusztrálja őket, ha a másik jobban halad, de általában is elmondható, hogy az öröm még nagyon ott van az életükben, a kíváncsiság. Ez a felfedező életöröm segíti a karatetanár munkáját, ha gyerekekkel foglalkozik. Na ettől van az, hogy a gyerekek kívülről előbb tanulnak meg mindent. Ahhoz, hogy meg is értsd az ez mögötti történéseket, sok esetben a személyiségnek is érnie kell, épp ezért kicsi gyermek még nincs azon a szinten, mint egy idősebb társa, hiszen ezeket az érzelmi változásokat is meg kell érteni, és értelmezni kell. Egy gyermeknek még nincs ehhez megfelelő tapasztalata, de ha van elég türelme, az idő neki dolgozik. Többször mondtam már, hogy az edzést hagyd, hogy megtörténjen. Dobd ki a szemetet, mikor veszed fel a karate ruhát, próbáld meg felöltöztetni az elmédet, a lelkedet, és a testedet egy nagyszerű történésre, mert ha ez sikerül, egy remek élményben lesz részed, igen megtörténik a csoda akár napi szinten is.
Ha ezt viszonylag gyakran csinálod, olyan tudatossági szintre jutsz, melyről mások csak álmodnak. Kívülről ugyanolyan leszel, mint bárki más, de belül olyan erőt sikerülhet felépíteni, melyet nehéz összetörni. Erre nagy szükség van, mert "ember embernek a farkasa". Néha élvezetből, néha érdekből... 😔 Mentálisan erősnek kell lenni, hogy ott tudj maradni az ÚTon, úgy a hétköznapi életben, mint lelki történésekben.
Tudatosságunkat fejleszteni szükséges, azt mindenki a maga szintjén, és módján tudja elsajátítani. Nem mindenki halad egyszerre, és teljesen felesleges összehasonlítani magadat bárkivel is. Sok olyan gyakorlatunk van, mely ezeket hivatott segíteni. Ezek fizikai gyakorlatok, de itt is próbálom leírni, hogy nem csak fizikai síkon éljük meg ezeket. Az csak az első szint. A gyakorlónak azért okozhat örömet, mert olyan belső élménnyel párosul, melyet leírni is nehéz. A gyakorlatok másik szintjén felkészülünk váratlan szituációkra, amik velünk történhetnek a fizikai életünkben. Ezt a kívülállók gyakran verekedésnek látják. Ehhez azonban semmi köze. Küzdelem gyakorlása közben ugyanúgy befelé szükséges figyelni. Úgy tudjuk felmérni, mit tanultunk meg, mire vagyunk képesek fizikailag, érzelmileg, hogyan reagálunk bizonyos szituációban, képesek vagyunk-e egyáltalán reagálni, érzelmileg mi történik, ha valaki durvább, vagy valaki nem vesz komolyan, vagy túlságosan komolyan vesz. Rengeteg kérdésnek kell felmerülnie, és csak akkor fejlődünk, ha keressük a válaszokat.
Figyelnünk szükséges befelé és kifelé. Aki menet közben elkalandozik, mindig bajba kerül, mert letért az ÚTról, lehet hogy 1 másodpercre, lehet 1/2 órára. Ez nem baj, ha észrevesszük, és elfogadjuk. A tudatosság azt jelenti, hogy itt és most elfogadjuk olyannak a dolgokat, amilyenek, de törekszünk rá, hogy jobbá tegyük.
Szóval, ha eljössz karatézni, sok minden megfog történni amire nem számítasz. Ez nem mindig fog tetszeni. Minden fejlődés fájdalommal jár. Ahhoz, hogy ügyes legyél, fizikai fájdalom szükséges, de ahhoz, hogy szembenézz a félelmeiddel, belső munka szükséges. Nem egyszer ez is fájdalommal jár. Önmagunk megismerése, és felfedezése hatalmas belső ÚT és élmény. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy belső világod még teljesebb legyen, és az Élet nevű játékot még mélyebben megéld.
